Camino Norte
Hat hello Kedveskeim,
Elnezest az eltunesert, de elegge elmelyultem a setalasban, eleg sokat mentem minden nap, majdnem mindenhol furodni kellett sajnos a helyi medenceben es majdnem mindenhol vacsorazni kellett, meg sorozni a tobbiekkel.
Merre is jartam eddig. Sangusa igazan remek volt, a szulinapi parti kereten belul elfoglaltuk az albergue elotti utszakaszt kisebb forgalmi dugot kepezve, es hajnal egyig tarto habzsi dozsi kerekedett belole, en igazan megprobaltam mar tizkor aludni, de utana kikergettek az agybol. Sangusa utan Monrealba setaltam, atlepve Aragonia hatarat megerkeztem Navarraba, es ha eddig nem lett volna eleg meleg, a kietlen dimbes, dombos mezokon felcsusszant a homerseklet kb 40 fokra. Kovetkezo nap Monreal-Puente la Reina. Istennek hala kicsit leholt az ido, mar csak 29 fok volt, ami megvalatasnak tunt az elozo napokhoz kepepest.
Megerkezni Puente la Reinaba egeszen erdekes erzes volt. Itt csatlakozik be a francia utba az aragon ut. Ezzel veget ert a tervezett etapom, mintegy 240 kilometer. Tavaly Hulikaval rendkivul jol ereztuk magunkat Puente la Reinaban, a kiralyno hidjanal es ez most sem volt maskepp. A legtobb embernek akivel eddig setaltam ez volt az utolso etapja, es ezt termeszetesen meg kellett unnepelni. A pap aki eddig a labmosos szertartast vegezte, sajnos kb ket hete elhalalozott, es ezert csak egy sima misen es zarandok aldason vettunk reszt, majd kesoi vacsora, es helyi italspecialitasok kiprobalasa kovetkezett. A miseben az volt az erdekes, hogy Karl baratom, a breton vadembert sikerult ravenni, hogy eleteben eloszor reszt vegyen egy misen. A zarandokaladashoz korbe alltunk, es lattam az attetszo konnyeket a kokemeny vadember szemeben.
Miutan veget ert a tervezett etap, nem igazan tudtam hogy mit csinaljak, eredetileg ma mar Taizeben akartam lenni, az biztos volt, hogy egy napot szeretnek a tengernel tolteni, es ez igy is tortent. Tegnap atbuszoztunk San Sebastianba, a baszk tengerparti paradicsomba Mauroval, aki erzekeny bucsut vett "csaladunktol", es Karllal. Habar nem gyalogoltunk, azert sikerult egy jo kis varos nezessel, furdozessel, tapasozassal, chalimochozassal (vorosboroskola), ejszakai furdozessel rendesen kifarasztani magunkat. Mivel tudtuk, hogy ez az utolso estenk egyutt szerettunk volna egy kicsit unnepelni. Ez eleg rendesen sikerult. Azt hogy a zarandokszallas 10-kor bezart nagyvonaluan figyelmen kivul hagyuk, es ejjel 1-kor hosszas kopogtatas utan sikerult felvernunk egy kedves zarandok testvert aki beengedett minket.
Tehat tegnap rengeteg valasztasom volt, mi tortenjen ma. Miutan kideritettem, hogy Taizebe nem muszaj vasarnap erkezni, es realizaltam, hogy mindgyart vege a nyarnak, ezert ugy dontottem, meg egy par napig folytatom a Caminozast az eszaki uton, ami gyakorlatilag szinte vegig a tengerpart mellett halad. Valami egeszen fantasztikus, oblok, magaslatok, fel-le, zoldello mezok, mindenfele legeleszo allatok, kozepkori tengerparti varoskak... Hulye lettem volna ezt kihagyni :)
Azt hiszem viszont, hogy ennek az utank viszont nem sok koze van a zarandoklathoz, nagyot furodtem megint, isteni hullamok voltak, rengeteg szorfos, olyan fagyit ettem, mintha Olaszorszagban lennek, es egyaltan az egesz inkabb egy nagyon kellemes nyaralas innentol, legalabbis eddig. Meg nem tudom meddig megyek, leginkabb amig elvezem, az biztos, hogy 30-an Parizsban leszek. Es 2. otthon.
Egy szivfajdalmam van, ma erzekeny bucsut kellett vennem pajtasaimtol, mert ok SantAnderntol folytatjak az ejszaki utat. Megint egyedul vagyok. hupp, hupp. Azert az elkeseredet nemileg mersekli a taj, a kaja, az elmenyek, no meg persze a seta :)
Elfelejtett mindenki irni, irjatok!
Puss