Többen kérdeztétek, hogy milyen itt az élet. Nos, az elmúlt hónapban gyakorlatilag nem nagyon voltam Bandungban, de összefoglalva, még mindig azt gondolom, hogy egész Indonézia egyik legélhetőbb városa. Az egyszerűen fantasztikus, hogy itt nem hal meg az ember a melegtől.

Óriási az éjszakai élet, ahol az ember a konzervatív Indonézia egy teljesen más, sokkal liberálisabb arcát ismerheti meg.

A suli egyre kevesebb órát tart nekünk, és egyre kevesebben vagyunk az órákon hétről hétre. Ha valaki gondolkozik a Darmasiswa megpályázásán, ne a tanulmányi cél hajtsa lelkesedését. A kosszal együtt a nyelv is ragad, de tanulmányi előmenetelünk, semmiképpen sem a kiváló indonéz nyelvoktatásnak köszönhető. Arról még mindig nem tettek le, hogy minden nap legyen legalább egy óránk, de talán második szemeszterre erről is sikerül lebeszélnünk őket. 

Tehát ha valaki megpályázza az ösztöndíjat, aminek egyébként november vége a határideje, az azért tegye, mert szeretne utazgatni egy egyedülálló országban, szeretné megismerni annak kultúráját, eldugott pontjait, és fantasztikusan kedves lakóit.

A következő utazások Bali-Lombok-Gili szigetek lesznek augusztus közepétől, addig azt tervezem, hogy kicsit jobban elmélyítem gyökereimet Bandungban. Megpróbálok illegális angol tanításba fogni, meg tanulok motorozni,  és felfedezem a mászó életet, mert ezekre eddig még nem nagyon volt időm.

Lelkileg minden ok, habár azért vannak mélypontok, viszont már több, mint egy hónapja nem voltam beteg, ami lehet, hogy a mértéktelen vitamin mennyiségnek köszönhető, amit magamba döntök. Lehet az utazások teljesen lefoglalták gondolataimat. Néha jól esne egy váll lapogatás valakitől, viszont ha épp elkeserednék, mindig megjelenik valaki a kosánunknál, mindig akad valami program.

Jövő héten minden nap vizsgáink vannak, kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni. Holnap elméletileg most már tényleg beszerzek egy internet modemet, és tudok skypolni, viberezni, ami szem-szájnak ingere! Igyekszem majd képekkel is frissíteni a blogot!