Sokat hezitáltam, hogy menjek-e félig betegen az újabb szittya találkozóra Yogjakartaba, ráadásul a vízumügyintézés is bekavart némileg. Aztán meggyőztem magam, hogy bánnám ha kihagynám a dolgot, ezért újból az utolsó pillanatban megvettem a vonatjegyemet Yogjakartaba (195.000 rúpia/business class). Próbáltam buszt találni, de hiába olcsóbb a menet, viszont kiszámíthatatlan az indulás és az érkezés még inkább (Bandung-Yogja by bus: 80.000 IDR).

Elhatároztam, hogy ezentúl az 5 óránál hosszabb utakra, csak és kizárólag Executive osztályra veszek jegyet, kerül, amibe kerül, mert a 9 és fél óra a business classon, nem kicsit viselte meg a derekamat. Yogjaban azonban 3 lovag várt a pályaudvaron motoros lovakkal és a „Salemat klotok” üdvözlés után elszállítmányoztak a helyi „klotok” riszpálinkakoktél ivó zugkocsmába, ahol mintegy 20 magyar és nemzetközi Darmasiwas mulatozott. A kricsmiben a nagy örömködés után a többiek közölték hogy beneveztek egy utazásra, melynek végállomása Bandung lesz, szóval nincs apelláta nekem is mennem kell.

Igy tortent, hogy az eredetileg 3 napos kedelyes varosnezos yogjai hetvegebol, 6 napos orulten abszurd roadtrip kerekedett.  Az elso nap indulas elott, meg probaltuk nagyabol tartani magunkat a turistatol elvartakhoz, es megkisereltuk megnezni Borobodurt (oriasi hindu templom egyuttes, olyan, mint Angkor...), de nemileg masnapos allapotban reggel szuttyoges, reggeli kozben sokan szuttyoges, majd egy kiados deffekt, es a teny, hogy 5-kor bezarnak nem segitett minket tervunkben. 

A kudarcos Borobodur nezestol nem csuggedve, masnap neki indultunk a kormany altal szponzoralt orult utazasunknak, melynek elso allomasa. A „csodas” Guci termalvizes forras volt. Megjegyzem ez volt az eddigi legjobb melegvizes forras, 4 medencevel, szabadon humpolygo melegvizes vizesessel... Viszont az indonezek furdokulturajan meg van mit valtoztatni. A ruha mosas, haj mosas, csutakosra szappanozas (mindenhol) majd belefurdes a kozos medencebe, teljes mertekben elfogadott. Azt mondanom sem kell, hogy a 11 bule erkezese, majd furdoruhara vetkozese az eldugott furdovarosba, ahol madar talan, de turista biztosan nem jar, osztatlan sikert, megdobbenest, nyalcsogatast okozott...

Megerkezven Brebes vilagvarosba, amire meg a Googlenek sincsen talaltata elszallasoltak minet, egy eleg otvar szallason, ami hemzsegett a szunyogoktol, es megerkezes utan ket perccel kiparancsoltak vacsorazni a sajat, kulonbejaratos Gamelan egyuttesunk kisereteben. Mar hallottam egy-ket ilyen tradicionalis egyuttest, de ez mindegyiknek pocsekabb volt. Aztan persze gyors bemutatkozas, es lelepes kovetkezett, es elindult a nagy hogyan szerezzunk megfelelo mennyisegu sort tura, aminek kovetkezmenye egy egesz ejszakan at tarto beszelgetes lett.

Masnap frissen es fiatalosan erkeztunk meg, parokba szervezodve Brebes egyik iskolajaba ahol 6 * 30 perces mini orakat kellett tartanunk a helyi 13/14 eves diakoknak Magyarorszagrol, europai kulturarol... Kornellal azt a taktikat valasztottuk, hogy nekik kellett kerdeseket feltenniuk. Osztatlan sikert arattunk csardas bemuatonkkal, boncidai menyecskek eleneklesevel, illetve a kerdesre, ki a kedvenc indonez egyuttesunk – Noah valasz egyenesen tapsot valtott ki, a „melyik a kedenc helyunk Indoneziaban” – Hat persze hogy Brebes- valaszt pedig egyenesen hangos ovacio kovette...

Hulla faradtan tovabb utaztunk a tengerpartra, ahol valami elkepeszto mennyisegu grillezett tengeri izekkel vartak minket. Majd ellatogattunk a helyi hires festo-kolto hazaba, ahol persze megint enni kellett. Mivel mar egy falatot sem birtam letuszkolni a torkomon, amig a tobbiek a minibanan, olajos mogyoro, edes burgonya es egyeb finomsagokkal toltottek idejuket, en kikaszalodtam a festo bacsi mutermebe... Es akkor megpillantottam „Ot”... Egy festmenyt, amibe azonnal es menthetetlenul bele szerettem. A kedvenc barkaimat abrazolja, szuper zoldes szinekkel, ami pont menne a szobamhoz, es egyebkent is milyen jo lesz kifuggeszteni az agyam fele, ha majd egyszer haza megyek... Nemi hezitalas utan alkudozasba kezdtem, komoly elhatarozassal, hogy en ezt most megszerzem... Vegul  1.000.000 rupiarol, sikerult 400.000-re lealkudni, es magameva tenni szerelmemet.

Azt hiszem annak ellenre, hogy a kozel 10.000 forint itt sok penznek szamit, es kicsit meggondolatlannak tartottam magam. Abban a pillanatban ereztem azt, hogy igazan megerkeztem Indoneziaba, cselekedeteim szivbol tortennek, viszonylag keves tulgondolassal.  Indoneziaval szeretjuk egymast, es minden nap boldogak vagyunk, hogy itt lehetunk egymasnak.

Az ut utolso kiemelkedo pontja a zaro ceremonia volt Bandung egyik hegyi resortjaban, ahol a 13/14 eves gyerekeknek elenekeltuk a „Braner es Broki” cimu, kisse pajzan, de gyereknotanak hangzo dalt, kb 10 kamera kereszttuzeben... Azota varjuk a kiutasito levelet Indoneziabol, kiskoruak megrontasa okan. J