Kevesebb, mint egy hét, egészen konkrétan 4 nap van hátra a "nagy út" előtt. Hogy hova is vezet a "nagy út"? Hát ez leginkább amolyan világgá menős út lesz, melynek hivatalos keretet a Santiago Compostellát megcélzó zarándokút nyújt.

A legtöbben azt szokták megkérdezni, hogy vallásos indíttatásból vállalkozom-e a több mint 800 km-es "sétára". Nos, először 1999-ben jártam Szent Jakab sírjánál, akkor láttam a kagylóval megjelölt hátizsákok fiatalokat, akik ellepték Compostella parkjait, és hallottam, hogy van amelyikük több száz kilométert gyalogolt céljáig. Tisztelettel adóztam előttük, el sem tudtam képzelni, milyen célzattal lehet ennyit gyalogolni. Mindenesetre az arcukról áradó öröm, nyitottság, szeretet sugárzott. Akkor 1999-ben elhatároztam, hogy ezt az utat egyszer nekem is be kell járnom és egyszer az én nevemet is fel fogják olvasni a tömlyén füstös katedrálisban. Vallási célzatból? Nem feltétlenül. Vallásos embernek tartom magam, de nincsen birtokomban a hit kegyelme. Ha netán sikerülne megkapnom ezt a kegyelmet az út során, én lennék a legbolgodabb.

Nem tudom, mit várok az úttól, azt viszont tudom, hogy sokmindent fogok kapni, és csak az én nyitottságomtól függ, mi az amit közel engedek magamhoz, befogadok, vagy eltaszítok magamtól. Hálás vagyok a sorsnak, hogy boldog munkanélkülivé tett és lehetőségem nyílik, hogy világgá mennyek kicsit.

Izgulok, hogy egyedül leszek, izgulok, hogy az első két hétben nem, izgulok, hogy bírni fogom-e testileg, lelkileg, izgulok, hogy megbukom a saját magam által felállított próbán.

A barátaim fogadásokat kötnek vajon meddig jutok az úton. Nem tartom magam kitartó embernek, vajon az út mellett kitartok majd? Remélem igen, mindenesetre most nagy az elszántság, szóval csak nyugodtan, lehet növelni a téteket.

Addig is éljen a foci EB, a nyár, a szabadság, szerelem, várakozás, izgalom. Gyönyör.