Hihetetlen nem igaz?

Higgyetek el atlepni a 100 kilometer kovet valami egeszen fantasztikus volt. KB az utolso 200 kilometernel minden feledik kilometeret kooszlop jelzi, olyan mint egy nagyon hosszura elnyujtott visszaszamlalas. Tikk-takk ketyeg az ido... Ketyegnek a kilometerek es az ember eszre se veszi de mindjart celba er.

Megmondom oszinten, hogy a Cruz Ferro utan mar ugy ereztem nagyon nagyon konnyen menni fog a dolog. De tegnap, miutan elertem a szazas kovet, hihetetlen faradsag uralkodott el rajtam. Mintha minden izmom sajogna, teljesen kaba voltam, es nagyon rossz eloerzetem volt. Portomarinba beerve meglattam egy hihetetlenul gusztustalan kertitorpet, amit muszaj volt lefotoznom, de a nagy koncentralasban sikerult egy jo nagyot esnem. Szerencsere lett semmi komolyabb bajom, de a tobbiek amikor oda rohantak hozzam nem ertettek miert ulok a foldon es itatom nagy hevvel az egereket. Nos Hulikam sikerult megolnom a fenykepezo gepedet. Ezer bocsanat, de amit haza erek veszek neked egy masikat, kerlek nezd ki addig.

A balszerencse sorozat nem ert veget, elhagytam egy szarado bugyit, magamra ontottem egy pohar bort, osszetortem a szappan tartomat, es kidontottem a zuhanyzo ajtajat... :) Mindezek utan ugy ereztem le kell ulnom kicsit gondolkodni. Azt hiszem elfaradtam, mind mentalisan, mind fizikailag. Nem biztos, hogy kepes lennek kigyalogolni a tengerpartra, de azert COmpostellaig meg elgyalogolok. Ha minden igaz 20. vasarnap erkezunk be, es igy lathatjuk majd a 12-es misen az orias fustolot mukodesben. Ez egy santiagoi nevezetesseg, a hatalmas futulot, csak vasarnaponkent es ST Jakab napjan hozzak mukodesbe, es az egesz fo hajon belengetik. Mar alig varom. 

Hihetetlen hogy itt lehetek, es hogy eddig eljutottam. Nagyon szepen koszonom nektek a tamogatasotokat, az smseket, kommenteket, emaileket, higgyetek el nagyon nagyon orultem mindenki kommentjenek.

Lassuk, mi is tortent az elmult par napban. ELoszor is abszolult erezheto, hogy a finisben vagyunk, mert ponferrada utan a zarandokok mintha gonba mod megsokasodtak volna. Az utolso 100 elott megtriplazodtak minimum. Ez eleg rossz, mert kb olyan erzesem van neha, mintha hatalmas iskolai csoportokkal talalkoznank, kicsit megvaltoztatjak a harsany tinedzserek az ut milliojet. De asszem mar mar sikerult kizarnom a fejembol a veluk kapcsolatos "melegebb eghajlatokra valo elkuldos" gondolatokat. Egyetlen problema, hogy a szallasok meg vannak telve mire oda erek, ezert az utobbi par napban kb dupla annyit koltottem mint eddig. Eleg rossz erzes, de kezdek kifogyni a kis penzembol, es ez elegge vissza repitett, a mi kis magyar valosagunkba... Mi lesz otthon, lesz-e munkam, (jo munkam), stb...

KB 150 kilometerrel a cel elott lep be a zarandok Galiciaba, egeszen olyan erzem mintha egy masik orszagba erkeznel. Gyonyoru hegyek, kristalytiszta levego. A falvakban mintha meg allt volna az ido, vagy leginkabb mintha a keltak ota nem hoztak volna semmi valtozast az itt athaladok. Mindenhol tehenek legelnek, ovatosnak kell lenni veluk, mert gyakran terelgetik oket errol-arra, es az osveny eleg keskeny. Mondanom sem kell varosi lany letemre, kisebb szivbaj jon ram, ha szembe kell mennem 50 hatalmas joszaggal egy masfel meter szeles kofallal korulvett uton. Kicsit olyan erzes fog el, mintha pamplonaban lennek a bikafuttatason. (Tudom ezek tehenek, de higgyetek el tenyleg rettento felelmetesek).  Az ut masodik legmagasabb pontja a Gall O Ceberio, kb 1260 meter magas, gyonyoru panoramaval a videkre. A varoskaban osi kelta zsuppfedeles hazaz alnak, kelta zene szol, gyonyoru kiserteties 9. szazadi templom all. Ir baratunk szerint, tisztara olyan Gallicia mintha Irorszagban lennenk, es tenyleg. Ha lejjebb ereszkedik az ember, a birtokokat granit szinu ko fal veszi korul, a fu zoldel, a nagy hoseg ellenere. Az utat szegelyezo falat moha lepi, a fak... Oh azok valami egeszen fantasztikusak, mintha elvarazsolt erdoben jarnal. Indak veszik korul oket, mintha olelkezneken, neha nem lepodnek meg, ha egyik masik megelevenedne. A talaj a malaghittol neha kristalyosan csillog, valami elkepesztoen gyonyoru.

Meg mindig Deccel, Gemmaval, es egy Sabine nevu leanyzoval setalok, hihetetlen, hogy pont aznap ismertem meg oket, amikor Julika elhagyott, azt hiszem ez a sors keze. Vigyazunk egymasra, bevarjuk egymast, foglalunk egymasnak szallast, ha van... Nehez lesz toluk elszakadni.

Ujfenn lejart az idom.

Remelem Copmostellabol, vagy Finisterrebol meg be tudok jelentkezni. Ha netan nem 24. otthon!!!! Jip`ppi Juhhh