Epp Benjahiban varjuk buszunkat, es kozben beultunk egy internet kavezoba. A jegyet ugy vettuk, hogy leszalltunk az elozo buszrol egy putri kozepen, es eliranyitottak minket egy padhoz, ahol allitolag meg lehet venni a jegyet, ami elvisz Banda Achehbe. Kerdesunkre, hogy mennyi a jegy annyi volt a valasz, hogy 180.000, majd elokerult egy arlista, amin lattuk, hogy 120.000. A pasi elkezdett nagyon merges lenni, hogy miert a listat nezzuk, majd gondolt egyet es uvoltve Indonezul (hatha ugy jobban ertjuk elkezdte magyarazni, hogy plusz 30.000 kell fizetnunk, mert most valami extra szezon van... Kozben mar a kornyekbol jonehanyan figyeltek tenykedesunket, es vegre egy no felig angolul, felig indonezul elmagyarazta, hogy ez tenyleg igy van, es nincs becsapas, majd a srac kitoltotte a nyuktankat, de mielott az arat felirta volna, mondtuk neki, hogy legyen a 450.000 helyett 400.000, ezt kisebb hezitalassal de elfogadta... Majd kovetkezett meg egy hangos artikulalt magyarazkodas, hogy fizessunk eloleget, hogy legyen foglalt helyunk... Vegul attunk egy 100.000-t, eljottunk kajalni es internetezni, es remegve varjuk, hogy meg lesz-e a penzunk, no meg a buszunk, amivel eljutunk a tengerparthoz... :)

Tehat Banda Achehbe keszulunk, ami a legmuszlimabb resze Indonezianak, Saria jogrend vonatkozik a helyiekre, es a cunami elott nem is nagyon engedtek be turistakat. Azt hiszem bikiniben furdes felejtos, de majd meglatjuk...

Mi is tortent az elmult hetvegen.Megjartuk a Dzsungelt! Ugye ott hagytam abba, hogy Medanban kenyszerultunk aludni, mert lekestuk a buszt, a szallas egy remalom volt, de talan meg en viseltem a legjobban, mert addigra mar nagyon hulla voltam. Viszont masnap 5.40-kor, a kedves Indonezek, akik tudtak merre tartunk, elukon egy punk fiucskaval, akinek felig rohadt a karja, es kicsit mosdatlan szaga volt, elkezdtek dorombolni az ajtonkon, hogy indul az elso busz.... Gondolom, nagyon kedvesek akartak lenni...

Vegul odaertunk, es Bukit Lawangban a tour-giude hienak hada fogadott minket. Meg elozoleg a Medani repteren talalkoztunk egy szimpatikus ferfiuval, ezert a boseg zavaraban, es szimpatia alapjan vegul ot valasztottunk. Rudi elvezetett minket egy kedves szallasra. Mindig azt csinaljuk, hogy mielott elkezdunk szallast nezni, megallapodunk harman egy osszegben, mennyit szanunk ra. Itt 50.000 volt az elozetes megallapodas, es amikor meglattuk a szallast, kiderult hogy 50-et kernek erte, gondolkodas es alkudozas nelkul elfogadtuk. Jelentem, eddigi legkiralyabb szallasan voltunk. Folyo parton, gyonyoru gondozott tropusi kert, hintak, pagoda, banbusz alatti etkzo asztalok, nyugalom, csend, tisztasag, fuggo agy a teraszunkon... ZUHANY! Orias megkonnyebbules Medan utan, hatalmas furdes, mosas, tisztanak erzes...

http://www.tripadvisor.co.id/Hotel_Review-g680012-d2031575-Reviews-Batu_Mandi_Guest_House-Bukit_Lawang_North_Sumatra_Sumatra.html

Elso nap meglatogattuk a helyi Bat cavet - denever barlangot, amire azt hittuk, hogy egy ureg, oszt slussz, de kiderult, hogy az esso erdo melyen tobb terembol allo barlangrendszerrol van szo, rengeteg deneverrel, pokokkal, sotetben feszkelo, kolto vak madarakkal. Delutan tettunk meg egy setat a kornyeken, es mikozben Gabor baratommal trecseltem a telefonon az egyik farol agressziv majmocska ugrott elenk, hatalmas here golyokkal, amit persze eloben kozvetitettem Gabornak, lattunk tovabba sok fajta gyikokat, orias szazlabut, termeseket, kis izeket, kostoltunk fura gyumolcsoket... Kigondoltuk, hogy a vacsit a kertunk vegeben levo pagodaban fogjuk elfogyasztani, hogy meg kellemesebb legyen az elmeny Bence alkudott ket sorre, es nemi palinkaval melegitettunk elo, persze csak dezinficiacio celjabol!!! Igen am, viszont amikor epp elhelyezkedtunk es elveztuk a Dzsungel muzsikajat, rakezdett az eso.(Tudni illik Szumatran mar elkedodott az esos evszak, ami annyi jelent, hogy minden nap esik kb 3-4 orat, neha lagyan, neha erosebben, es neha ugy mintha dezsabol ontenek.) Pagodank oldalan szinte nem lehetett atlatni, olyan esso fuggony zudult le rola, mar elkonyveltuk, hogy az eso vegeid, nincs ra sansz, hogy vacsorahoz jussunk, ekkor a homalybol elotuntek vendeglatoink, akik egy orias esernyo alatt szallitottak ki nekunk a vacsorat. No, ez a kedvesseg, keves helyen talalhato meg!!!

Hogy miert is jottunk Bukit Lawangba? Hat, hogy talkozzunk voros kuzinjainkkal, az orangutanokkal. Masnap tehat Rudival bevetettuk magunkat a Dzsungelbe, ahol kb felora mulva meg is pillanthattuk az elso kuzint, aki csemetejevel egyutt lassu mozdulatokkal lemaszott az egbe nyulo farol, hogy udvozoljon minket. A delelott folyaman meg vagy nyolc kuzinnal tallakoztunk, edesek voltak. Majd leereszkedtunk a folyohoz, ahol a fiuk forodtek egy vizesenel, gondosan ugyelve nehogy belepisiljenek, ugyanis erre fele tenyeszik valami hal fajta, ami feluszik a hugycsovon... Kesobb a folyo mellett lattunk kb egy meteres varanuszt, ami Rudi szerint, semmi nem volt, mert ezek a dogok akar 3 meteresre is megnohetnek...

Az ebedet a folyo partjan fogyasztottun el, mikozben majmocak figyeltek minden mozdulatunkat, az egyik egeszen raindult a sult rizsemre, de bezzeg a banant nem fogadta el a kezembol.

Hogy teljes legyen a turista elmeny, a lefele utat a folyon "raftingnak" nevezett modon tettuk meg, ami annyit tesz, hogy tulfujt gumibelsokat kotnek ossze, egy kormanyos elol, egy hatul egy hosszu bottal tolja el a kovektol a gumi karavant, a hulye turistak meg kozepen ulnek. Az egesz napos kaland 300.000 rupiankba kerult, kb 26 euro, ami helyi viszonylatokban nagyon draga, de megerte, mert ilyet csak Borneon csinalhat meg az ember. Amikor csorogtunk le a folyon, egy ido utan lakott teruletre erkeztunk, ahol minden szem rankszegezodott, volt egy visszassag ebben, hogy ok tudjak, hogy mi megengedhetjuk az uri murit magunknak, ok meg nem... Neha nem tudtam mire velni a tekinteteket. Furak itt az emberek. Neha rettento kedvesek, neha meg csak a ket labon jaro bankautomatat latjak benned, amit lehetoleg tobbszorosen meg kell csapolni!

Eddig azert a kedvesseg tobbsege gyozedelmeskedik!