Pár óra Medan, Internet (juhéjj), búcsú Andrew Bakartól, repülés Jakartaba. Szerencsére aznap este sikerült Couchsurvingelni egy Indonéz családhoz. A lány aki végül elfogadta a kérésemet, egész véletlenül ismeri a magyar nagykövetség tagjait, hihetetlen! Véletlen szerűen írok egy lánynak a 11 milliós metropoliszból, és van közös magyar ismerősünk. Végre nem turista helyen aludtunk, hanem egy igazi hús-vér indonéz családnál.  Jómódúk ellenére, minden nagyon pici, kicsit kaotikus, és nem mondanám, hogy túl tiszta, azt hiszem a trópusokon ez normális…???.

Másnap korán felkeltünk, és mint egy 4 órás jakartai buszozás után, most már nagy bőröndjeinkkel, szakadtan, magunkon 3 hét szumátrai porral, megérkeztünk az orientáció helyszínére Hotel Aryadutába. Az öt csillagos szálloda hangulata és a mi kinézetünk és szagunk valahogy nagyon indifferensnek hatott. Szumátra és a jakartai nyomor utcák után belépni egy szállodába olyan volt, mintha országot, földrészt, leginkább planétát váltottunk volna. 

Az orientáció meglepően jól szervezettnek tűnt az első pillanatban. 77 országból 750 Darmasiswas diákok koordinálni elég kihívó. Meleg vizes zuhany, tisztaság, medence, jakuzzi. SAJT, FELVÁGOTT, KENYÉR!!! Egy másik módon de ezt is paradicsominak éreztem. Viszont egy indonéz 5 csillagos hotel picit más mint, egy magyar. A szobában a kézmosóból nem folyt víz, a szobákban és a folyosókon terjengett a dohány szag, a lobbyban hemzsegtek a szúnyogok. Kilépve azt utcára kb 3 perc után láttam egy patkányt. A szállodától, kb 10 perc séta a Jalan Jaksa, Jakarta backpacker negyede, ahol az első éjszaka megszálltunk, ez egy nyomor negyednek hat európai szemmel, sok sok szórakozó hellyel. Viszont akkor is az ötcsillagos hotel egy teljesen más világ, amit a kinti valóságtól ténylegesen csak egy fal választ el.

Megtudtuk, milyen szuper lesz az ösztöndíjunk, milyen szerencsések vagyunk. No meg azt is, hogy valaki kapott a reptéren 500.000 rúpia kezdő összeget, mi speciel nem, és bizonytalan idő után fogjuk megkapni.  Az egyébként jól működő 3 napból ott bukott ki a szeg a zsákból, amikor vasárnap mindenkinek el kellett volna hagynia a hotelt az egyetemek szervezésébe. A legtöbb embert, akik repültek reggel 6-re lerendelték a lobbiba, viszont amikor én 9 körül lementem, még a legtöbben ott voltak, bizonytalan várakozási idővel, mivel nem sikerült megfelelő számú jegyet vásárolniuk…

Szuper volt találkozni az összes magyarral, pálinkát, sört inni, táncolni, megbolondulni kicsit.