Jelentem megerkeztem Fisterrraba, az azurkek Atlanti-Ocean partjara, ahol a mezon fel vad lovak legelnek, delfinek usznak a part menten, es ugy egyebkent is csodas minden!!!

Az utolso bejegyzesem ota kicsit valtozott a program. Azon a napon amikor mar csak 51, egesz pontosan 53,2 km volt hatra, elindultunk egy laza 33 km projekt tervel, de a kilometerek csak ketyegtek ketyegtek, es ugy ereztuk, vonz minket az ut, az ido ropult, keptelenseg volt megallni, amikor tudtam, hogy kevesebb mint 20 km van a celig. Szoval meg szombaton ugy dontottunk, most mar nincs megalas, irany a cel. Igy kb este 7-re el is ertuk a varvavart SANTIAGO tablat. Nem tudom elmondani az erzest. Teljesen kimerulten lepdeltem, amikor athaladtam atleptem a varoshatart, egy auto hosszan dudalt nekunk, en felemeltem a karom, gyozelmet ereztem, eljeneztem, es eskuszom egy olimpiai bajnok nem el at nagyobb oromot, mint en, amikor beleptem A varosba. Onnantol kezdve az utolso 4 kilometer a katedralisig euforikus hangulatban telt.

Belepni a katedralisba, csak fokozta az egyebkent is tul csordulo erzelmeket. Leultem, pont kezdodott a mise, tenyerembe temettem az arcom, szemembol patakokban folytak a konnyek, hagtalanul szipogtam... Soha eletemben nem volt meg reszem ilyen meghato miseben. 

Megjegyzem annyira kivoltam merulve, hogy az allos reszeknek Dec fogta a kezem, ugyanis annyira remegett a labam, hogy nem birtam tartani magam, es felt, hogy elesem :) Amikor elertuk a szallast arra sem volt energiam, hogy elmennyek vacsorazni, gyorsan felhivtam Anyukat, es beajultam az agyba. Hihetetlen, hogy megcsinaltam, ahoz kepest, hogy majdnem feladtam Burgosnal. CSodas, egyszeruen csodas, euforikus elmeny, olyan amilyet nem lehet leirni, szavakba onteni, csak atelni lehet.

Tegnap elindultam Fisterre fele, es amikor kiertunk a varosbol Hennyvel talalkoztunk, a ven, holland tengeri medvevel, azt hittem joval elottem van ezert, valami iszonyatosan megorultunk egymasnak. Izgalmas, hogy soha, soha nem tudhatod kit vet eled az ut.

Ma egy ujabb 33 km utan, felismertem, hogy sajat labon biztos, hogy nem jutok ki az oceanhoz, ezert kenytelenul, fajon bucsut vettem a kis pajtasoktol, akiket pont aznap ismertem meg, mikor Huliana elhagyott es taxiba szalltam, az utolso 27 kilometerre. Ami vicces, hogy nem tudom miert de teljesen felkavarodott a gyomrom a kanyargos utaktol. Egy francia holgy utazott velem a fisterre elotti faluig, amikor megalt a taxis a 4 csillagos hotel elott, ahol kitettuk a nenit, szo szeint mint a Taxi filmben kicsaptam az ajtot es lehanytam a szallo kapujaba. CSak egy aprocskat volt kinos, ugy tunik nekem ezek a hanyos sztorik jutnak az eletbol :) A taxis kicsit felve elokeszitett egy zacskot, es aprocskat ovatosabban vezetett le a partra:)

Most megvacsorazok es kisetalok a 4 kilometerre levo vilagitotoronyhoz megnezni a naplementet a vilag vegen, egyben az "en el caminom" vegen.  Elegetem a hasznalhatalanna valt ruhadarabjaimat es holnap "megtisztulva" terek vissza Santiagoba. Azt hiszem ez is hasonlo kepp leirhatatlan erzes lesz.

NAgyon koszonom, hogy velem tartottatok, tamogadtatok. Harom nap, es otthon talalkozunk. Addig is vigyazzatok magatokra. Sok sok puszi.

b