A hosszú hétvégét Olaszországban a Garda tónál töltöttem, némi via ferratazással, de volt természetesen fagyi, pizza, és az elmaradhatatlan Aperol Spritz. Igazából hálás vagyok a régi „olasz kapcsolatoknak”, hogy megtanították ezt az életet igazán élvezni… Szóval istenien telt a hétvége, igazi Hepét éltem át, mint mindig, ha a gyönyörű hegyek között lehetek. Haza felé már alig vártam, hogy lecsekkoljam vajon van-e már eredménye a pályázatnak, hiszen április végére ígérték.

Felcuccoltunk, elköszöntem Józsi barátomtól, próbálom nyitni az ajtót, és látom már nyitva van… elsőre nem is esett le, mi is történt. Csak amikor beljebb mentem, és láttam, hogy tényleg eltűnt, minden ékszerem, laptopom, készpénzem tudatosult bennem, hogy betörtek a lakásomba, és elvitték minden anyagi értékemet!!!

Elmondhatatlanul rossz érzés, hogy tudod idegenek turkáltak a cuccaid között, a sok év alatt gyűjtögetett, emlékek ezreit őrző ékszerek valaki másnál vannak. A laptop, amin rengeteg túra képe van, valakinek semmit nem jelent már… Rendőrség, helyszínelők, kulcs csere, hasonló finomságok… L

Teljes letargia, világtól való elszakadás, nagyon rossz érzések fogtak el.  Szerencsére sikerült egy jó kis mászást leszerveznem másnapra. Róka-hegy mint mindig órás élmény, megint két új falon másztunk. Szuper, szuper érzés felszenvedni magad a falon, és végig nézni a városon, ilyenkor csak a mászásra koncentrálsz, és élvezed a testedet elöntő adrenalin fröccsöket!

Hazafelé beugrottam Marcihoz a kölcsön laptopért, hogy újra felvegyem a fonalat a külső világgal a hálón. Hulla fáradt voltam az előző nap történéseitől, és meglehetősen letargikus. Marci kérdezte, hogy tudok-e már valamit az ösztöndíjról? Mondtam, hogy sajnos még nem láttam semmit. Elmosolyodott, és egy pillanat habozás után, közölte, hogy ő már látta az eredményt!

-Megkaptad! J

Megkaptam a Darmasiswa ösztöndíjat, egy évet Indonéziába 2012/2013-as tanévre!

A Balzac utca més soha nem látott olyan öröm ugrálást, mint amit én rendeztem a drága rózsaszín bicikli előtt!!!