Huu hol is hagytam abba, mar nem is tudom!

Talan ott, hogy kicsit sokkos volt az elso talalkozas a varosi mokuskakkal (patkanyokkal), de azota eltelt majd egy het es kezdek elegge aklimatizalodni a helyi viszonyokhoz! Ahogy Bence mondta, "ez itt nem Magyarorszag", de meg mennyire nem! Jakartabol utra keltunk Medanba, Sumatra fovarosaba, ahonnan kissebb kaladok, atverserek aran megtalaltunk az Unplas terminalt, ahonnan indult a buszunk a Lake Tobahoz, ami alapvetoen nincs is olyan messze, csak mintegy 176 kilometer... 

De 176 kilometer, egy legkondi nelkuli buszon, ami alapvetoen kisebb, mint amit mi megszoktunk, es a negy ember helyett minimum 5, de leginkabb 6 ember ul egy sorban, a katyus utakon ossze vissza eloznek, mar az Indonezek is sikitoznak egy-egy elozesnel, teljesen termeszetes, hogy 3 auto, motor, busz meg egymas mellett a ket savban, 6 es fel ora alatt megtenni a 176 kilometert, az mar kicsit sok!

Viszont a ez csak a bemelegites volt, azota szinte csak ankotokkal, es cargokkal, az az tuk-tukokkal utaztunk.

Ankot = korlatlanul bovulo eredetileg max 9 szemelyes minibusz. (utaztunk mar 15-en is benne)

Cargo = motor + bizonytalan modon oda rogzitett oldalkocsi, ami eredetileg max 2 vekony szemelyre szabott, de a hely varazslatos modon szinten korlatlanul bovul. (nekunk eddigi rekord 4 fo + csomagok)

Toba to maga a foldi paradicsom. Ez a fold legnagyobb vulkani tava, es rajra egy csodas Samosir nevu sziget. (Azt erdemes figyelmen kivul hagyni mindig, hogy peldaul iden januarban 7.7-es foldrenges volt itt). Mi mindenesetre felhotlen boldogsagban pihentuk ki az utazas faradalmait. Felmentunk egy oriasi vizeseshez, aminek neve sincs, viszont nekunk csopp magyaroknak igen nagynak tunt. Itt talalkoztunk eloszor a Dzsungellel, ami gyonyoruen felelmetes. Teli van fura zajokkal, novenyekkel, szagokkal...
Itt pobaltuk ki eloszor a Nasi Gorenget - sult rizst, amitol valoszinuleg herotunk lesz par heten belul, de egyebkent nagyon finom. Csak a helyiek, ezt eszik reggel, tizoraira, ebedre, uzsira, es a valtozatossag kedveert vacsira is!!! :)

Si Piso Piso

Mivel pont ott tartozkodasunk alatt unnepeltek kedves muszlim testvereink a ramadan veget, ezert kisebb kihivas volt buszt szerezni. Vegul felcihelodtunk egyre, ahol persze mar csak allo hely volt, majd meg 2 ataszallassal elertuk celunkat a Si Piso Piso vizesest, ami viszont nem csak hogy nagy (120 m.), de hires is! Viszont megtanultuk, hogy az utazasra mindig minimum 2X annyit kell szanni, mint amennyit mondanak, vagy mi gondolunk. Ja 3 Indonezbol harman mast mondanak barmilyen kerdesre, mindenhez mosolyognak, es kedvesek (egyebkent).

Tehat oda ertunk a Si Piso Piso-hoz viszont elozetes terveinkkel ellentetben beeseteledett kozben. A vizeses tetejen Warungok vannak, amik alapvetoen etkezesre szolgalnak, de mivel "bulek" vagyunk azaz feher emberek mindenhol oriasi feltunest keltunk! Igy tortent itt is, es az egyik Warungbol rankkoszont Raja, a kiraly, hogy ne menjunk sehova, alhatunk naluk.

Az indonez emberek rettento kedvesek, de az itteni Warungosok tul tettek eddig mindenen! Kaptunk. ingyen szallast a hegyen, plusz isteni vacsorat, martabi dzsuz koktelt (orias eper szeru helyi gyumolcs), plusz valami specko szumatrai kajat, ami tofu+csirke+plusz valami  trutyi, de nagyon finom.

Gunung Sibanung

Reggel ujdonsult baratunkkal Indivel keltunk ujra utra, aki meghivott minket egy cargora es egy ankotra. A tobbi kedves Indonez segitsegevel elkeveredtunk a Gunung Sinabunghoz, amirol azt mondtak, hogy egy laza 3 kilometeres setaval megmaszhato, nagyon pazar aktiv vulkan. Ezert egy helyi barban letettuk a nagy cuccokat, es egy liter vizzel, egy esokabattal neki vagtunk a hegynek. A pazar mindenkeppen igaz, viszont a laza seta tavolrol sem. Mintegy 7 ora alatt tettuk meg a laza setat!!! A tura a Dzsungelben indul, ami elkepeszto a magyar matrahoz szokott vandornak, majd egyre ritkul a novenyzet, ami azt jelenti, hogy mar nem orias palmak vannak, hanem orias pafranyok! Az utolso egy harmad meredek sziklan vezet, ami az essos evszak miatt nagyon csuszik. Kicsit mar oda fele paraztam mi lesz visszafele. Mivel itt mar este 7-re korom sotet van, ezert fel 4-kor ott hagytam a sracokat es egy indonez 19 eves sracokbol allo 17 fos csapattal elindultam lefe.

Iszonyat cukik voltak. "Hey Miss vagy Mister! Slowly, just enjoy it" hangzott el minimum 100x mire leertunk. Kozben fogtak a kezemet a huzosabb reszeknek, es felsegitettek a nehany tucat alkalommal, amikor seggre ultem a hompolygo sartengerben. A vadi uj bakancsom tokeletesen birta a kikepzest, de vallalhatatlan allapotba kerult a vegere. Viszont a helyi emberek szinte 100 % mezitlab nyomta a turat. (Europai ember hozzon kivalo bakancsot!) Tehat ugy ereztem magam, mint hofeherke, akit a 17 torpe kiser a sotet rengetegben. Persze a sikeres lejovetel, elott, alatt es utan sem maradhatott el a "photo Mister" az allando fenykepezkedesi orulet, minden egyes emberrel.

Most vissza jottunk Medanba, hogy holnap tovabb induljunk Bukit Lawangba, talalkozni kedves rokonainkkal a Csimpazokkal. (Majmokat mar eddig is lattunk, meg ket tenyernyi meretu lepkeket) Legutoljara a Lake Tobanal volt rendes zuhany lehetosegunk. Azota furodtunk a toban, megjartuk a vizeseset, es a vulkant, no furdes, csak cicamosdas, nagyon ovatosan a helyi sargas zold szinu vizbol, most ket napra elmegyunk a Dzsungelbe, ergo az eddigi nem fudres rekord konnyen emelkedhet!!! :) Kesobbi posztban majd beszamolok! :)